Oliv
 
 
Oliv - Sziasztok! Oliv vagyok! 22 éves, budapesti lány aki próbál kiszakadni a szürke hétköznapokból. Nem vagyok  egy szent, így olvashattok olyat is, amit más nem írna le. Minden, őszintén az életemről. 

Főoldal » Gallery » Log In

 
Chat
 
Csere-bere

Bárki kérhet cserét. A helyek száma végtelen.

» Tinka «  » Liz «  » Semi «

» Devin «  » Cassie «  » Dave «

 

Köszönöm a ccs alapot Lindának! A legtöbb, a blogon felhasznált fotót pedig Bryan Adam Castillonak, Nora Görlitznek és sok más tehetséges fotósnak, akiket főként az Instagramnak hála találok.

  

 
BlogPlusz
Friss bejegyzések
2016.10.15. 01:25
2016.10.11. 02:01
2016.10.07. 14:42
2016.10.04. 16:48
2016.10.02. 11:40
Friss hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
 
Számláló
Indulás: 2016-09-30
 

 

 

CSS Codes

 

Blog

Chapter 7 - Teljes a káosz

2016.10.15. 01:25, Oliv

Volt már veletek olyan, hogy egyszerűen annyi minden történt veletek pár nap alatt, azt se tudtátok hova kapjátok a fejeteket? Mert velem most ez történt. Halogattam is igazából a blog írást mert már annyira össze vagyok zavarodva. Teljesen kiakasztó.

T.-vel végleg elbúcsúztunk egymástól, úgy tűnik. Megbeszéltük, én már nem szeretnék kapcsolatot, ő viszont igen. Szeretne felejteni. Még szeretem őt tényleg, de már nem vagyok szerelmes. Úgy érzem, ez a fajta kötődés sose fog elmúlni az irányába. Ennek ellenére tudnám, ha belemennék a kapcsolat dologba, hibát követnék el. Nekem már más is van a képben, ennek így semmi értelme. Nem csaphatom be T.-t, és persze önmagamat se. Fáj, mert többé nem írhatok neki hülyeségeket. Fáj, mert most nincs senki, aki olyan szerepet tölthetne be, mint ő. Fáj, mert valószínűleg ilyen már soha nem is lesz az életemben. Fáj, mert mellette biztonságban éreztem magam. Félek, és kiszolgáltatottnak érzem magam a világgal szemben. Ugyanakkor megkönnyebbülést érzek, mert lekerült 1 teher a vállamról. A tudat, hogy esetlegesen becsapom a tetteimmel. Hiába mondom neki, én nem akarok vele lenni, a tetteim másról árulkodnak. Amikor hozzábújok, amikor megcsókolom, amikor a szemébe nézek.

M.-el soha nem jönne létre ez a szintű kötődés. Az a szint, amikor akár az életedet is rábíznád a másikra. Benne pont a veszély vonz, az ingatag bizonytalanság. Mert izgalmas, mert lobog a láng. Mert sose tudhatom mikor mit mond, és, hogy cselekszik. Arról nem is beszélve, valószínűleg 2 heti kapcsolat után meg akarnám fojtani. Éretlen, csapongó, és totál idióta. Pont ezért is kedveltem meg ennyire; mellette előjön egy másik önmagam. Amikor felhőtlenül, gátlások nélkül tudok szórakozni, nevetni. Ő nem szól rám ha már az 5. felest iszom meg, inkább iszik velem és csak hülyéskedünk. T.-vel inkább otthon ültünk, boroztunk, főzőcskéztünk, beszélgettünk. Ha elmentünk bulizni, sose éreztem magam olyan jól. Még a mosdóig is elkísért ha mennem kellett. Túlságosan féltett. Úgy vigyázott rám, mint egy porcelánbabára. Persze, M. is féltett, mindig a lelkemre kötötte, hogy írjak neki ha hazaértem. Viszont akkor is teljesen más volt!

Nagyon durván elkalandoztam basszus, pedig nem ezt akartam fejtegetni. Mondjuk pont most, írás közben jöttem rá ezekre a dolgokra. Végre, egy gondolat, ami a blognak köszönhetően tört elő. Ezért is akartam/akarom én ezt írni!

Abszolút nem ide kötődik a további írás, kivéve a vége. Külön posztban kéne folytatnom a mondókámat de akkor tényleg le fogok maradni és már ki is fognak maradni ezek a dolgok. Napról napra tompábbak az emlékek.

Szóóval ott volt vége a történetnek, hogy ráírtam M. haverjára, őt ne hívja el szerdára. Mondta is, rendben, hívja akkor a legjobb haverját. Ennek ellenére tényleg, titkon reménykedtem, talán mégis elhívja azt az idiótát?

Elérkezett a szerda. Úgy döntöttem nem öltözök ki, mert minek? Kényelmesre vettem inkább a figurát. Bőrgatya, bokacsizma, meg az új mustársárga felsőm. Először csak Lacival futottunk össze, kicsit borozgattunk, semmi extra. (mellékszereplők neveit le fogom írni, túl sok már a kezdőbetű) Személy szerint én teljesen meg voltam indulva, hogy ééén bizony ma este felesezni akarok. Persze ahova mentünk, ott nem volt, meg olyan puccos is volt a hely. Sokszor járok fancy helyekre, de most lealjasodni volt kedvem. Van ilyen na. Beszélgettünk beszélgettünk, egyszer csak kérdezi, hogy mi is volt M.-el? Röviden tömören elmeséltem neki. Lényeg, hogy a végén megkértem, döntse már el mit akar. Amit ő nem tudott megtenni, ezért elküldött. Én persze úgy értettem, kivel akar kavarni, exével, vagy velem. Mert ez így nagyon gáz. Laci egyből; ő máshogy tudja a storyt! Aha, na mondom éspedig? Hogy én azt hoztam fel opciónak, hogy együtt leszünk, vagy sem. Kac kac! Sose ejtettem ki a számon ilyen szavakat. Mindig hangoztattam, most elvagyunk, minek agyalunk ezen az egészen? Teljesen félreértett az a hülye barom.

Hagytuk is a témát, még maradtunk picit a helyen, aztán mentünk tovább, a Blahán lévő Humbák Művekbe. Ott várt ránk Laci haverja, Andris. Egyszer már találkoztunk vele de akkor nagyon nem foglalkoztunk vele mert alig szólalt meg. De gyerekek, hát ilyen jó pasit se sűrűn lát az ember basszus. Olyan cuki feje van, meg tudnám zabálni. Nagy bánatomra itt se volt shot. Azért leküldtünk 4-en két kancsó rose fröccsöt. Persze amint többiek megérezték a piát, egyből selfie bajnok lett az összes, én meg nem győztem elvetődni a kamerák elől. VIGYÉTEK A POFÁMBÓL A TELEFONOTOKAT. Na jó, azért nagy nehezen rávettek pár képre, lettek is egész vállalhatóak. Nagyon jókat nevettem.

Már esküszöm eszembe is jutott, milyen ügyi vagyok, egész este 1x se hozom szóba M.-et. Pacsi magamnak. Nem tudtam egyébként, hogy fejben is el lehet kiabálni a dolgot. Pont volt egy nagyobb hatásszünet a beszélgetés során, amikor a 2 fiú esküszöm filmbeillő módon egymásra néztek, aztán mindkettő rám: És mond csak, M. jó az ágyban? Hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Eleve honnan tudják, hogy mi már voltunk együtt?! Meg mi volt ez az egymásra nézős szitu? Jézusom.. Mivel már volt bennem alkohol, és ilyenkor nem tudok hazudni. Rávágtam; nem. Tényleg nem volt jó. Olyan kis amatőr és béna volt. Mindegy nem szeretném részletezni. Nem is tudom miért vagyok mégis úgy oda érte. Nekem azért a szex téma is nagyon fontos ha valaki komolyabban érdekel. Na mindegy. Kérdezi tőlem Laci: tényleg? Ő azt mondta, te k.rva jó voltál. (Pacsi magamnak) Onnantól elkezdtek faggatni de gyorsan vettem egy 180 fokos fordulatot és több ilyenre már nem válaszoltam. Nem fogom beégetni a haverja előtt. Meg magánügy basszus! Barátnőmnek naná, elmondom, de nekik nem fogom... :D

Humbák Művekből úgy döntöttünk, átsétálunk a kedvenc lealjasodó helyemre, Hauzolba. Nagy szerencsénkre alig voltak, így be is foglaltuk a csocsóasztal mögötti helyeket. Hú, na innentől kezdtek homályosodni az emlékeim, mert egyből betámadtam a pultot mint valami alkoholista állat. KÉT SHOTOT KÉREK! :D Megittam 1-et, már mentem is a következőért.

Többieket rá is vettem, hogy nekünk létfontosságú most azonnal csocsóznunk. Nagyon élveztem, barátnőm már kevésbé. Úgy 3 menet után be is durcizott. Jóóóóóó mondom oké akkor ne játszunk. Mentem a következő körért, erre hát nem találkozom a pultnál egyik sulitársammal? Onnantól velük is csocsóztam egy csomót. Többieket bunkó módon otthagyva. Nem baj, feltalálják magukat. Nagyon jól szórakoztam. Viszont egyre homályosabbak az emlékeim. Arra például nem igazán emlékszem, hogy jutottunk pontosan haza. Vicces. Azonban egy érdekes momentum; miután elbúcsúztunk Lacitól, Andris valamiért jött velünk haza. Valami fogadásszerűségre emlékszem amit sikeresen elveszítettem, de nem emlékszem. Csak, hogy úgy volt, ha veszítek, vele kell aludnom. Höh. Fura. Simán belementem mert olyan kis csendes típus volt, mondom ebből is csak alvás lesz. Abszolút naívan álltam hozzá a dologhoz. Bevallom M.-ből indultam ki ezen a téren. Inkább a szája jár kategória. Hogy én mennyire benéztem ezt!

Hazaértünk, kb 2 óra röhögés után sikerült lemosnunk a vakolatot a fejünkről barátnőmmel, megágyaztunk neki a kanapén, és mindenki ment aludni. Átöltöztem befeküdtem az ágyba, mondom jóccakát haver. Erre hát nem rám mozdult? Én meg nem totál részeg voltam? Ja, lefeküdtem vele. Ja, bűntudatom van. Ja, nem kellett volna......... Viszont baszottul jó volt. Höhö

Rohadtul félek, hogy M. megtudja. Mármint attól parázok, hogy nem tőlem tudja meg. Mert el fogom neki mondani, ha úgy alakul. Nem tartozom neki különösebb magyarázattal, hiszen ő küldött el, de akkor is. Nem leszek gerinctelen.

Másnap Laci rámírt ezzel a „mindenttudok” féle „mizu?” kérdésével. Sikeresen hárítottam; semmi, fáradt vagyok, 2 napig aludni fogok. Most őszintén mekkora rüfkének képzelhetnek ezek? Tök szarul érzem magam. Ugyanakkor nem kéne így éreznem magam. Fiatal vagyok, egyszer élünk, vagy mi a szösz. Azóta viszont nem is beszéltünk a csávóval. Olyan gáz. Nem is érdeklem csak kihasznált. Oké oké engem se érdekel azon kívül, hogy nagyon értette a dolgát meg baszott jól néz ki. Engem még így is M. érdekel.

Már komolyan kezdtem magam azzal nyugtatni, úgyse tudja meg M. ezt az egészet.  Vagy ha mégis, őt  nem érdeklem többé! Gyanútlanul eszegettem tegnap a vacsorámat, amikor barátnőm ír: Drágám, te akarsz még valamit M.-től?

WHAT?! Miért?

Mert ráírt, hogy mennyire elbaszta, és hiányzom neki. Meg azért is tiltott le facebook-on mert állandó késztetést érzett, hogy rám keressen, meg nézegesse az adatlapomat. (atyaégdecuki, hogy nézegetett) :o :o :o

Óóó hát mondom kiköpöm a májkrémes szendvicsemet. Erre nagyon nem számítottam. Ennek ellenére még mindig nem tudja mit akar blablabla. Most nagyon a levegőben van, hogy vajon rám fog írni? Barátnőmnek mondtam, azért azt megemlítheti, hogy NÉHA felhozom M.-et. Azért a „NÉHA”, mert nonstop erről pofázok szegénykémnek. Jót is röhögött ezen. Holnap fog neki emiatt írni, kíváncsi vagyok mi lesz. Madarat lehetne fogatni velem emiatt. Tényleg gondol rám, hiányzom neki, nem felejtett el. Ennek ellenére félek. Mi van ha megint jól pofára ejt? Megbánt? Nem akarom, hogy megint fájjon. Ünnepélyesen megfogadom, óvatosabban fogom kezelni ezt az egészet. Aludni se bírok, jaj jaj jaj

 

Virtuális pacsi, amiért képes voltál elolvasni ezt az egészet! Puszi!

Chapter 6 - Blocking me?!

2016.10.11. 02:01, Oliv

Totálisan kész vagyok idegileg. A mai napom amilyen lazának indult, olyannyira fordult át teljes katasztrófába.

Már több mint 1 hete, hogy M. letörölt facebookon. Kezdtem egész jól érezni magam, tényleg. Na persze azt nem mondom, hogy nem nézegettem minden nap az oldalát. Ennek ellenére tiszteletben tartottam a kívánságát, miszerint ő most egyedül akar lenni hosszútávon. Oké.. Gondoltam, reménykedtem, 1 nap majd rám ír ismét.

A mai nap extra hosszú lustálkodást rendeztem, gondoltam hétfő van, délután lesz csak sulim. Miért is ne? Reggeli/ebéd után elmentem szoliba, közben felhívtam barátnőmet, egyeztettük a szerdán esedékes buli részleteit.

Hazaértem, sorozatokat néztem. Semmi különös nem volt tényleg. Míg aztán fel nem tévedtem a facere, és szokásomhoz híven rá nem kerestem M.-re.. Letiltott. Komolyan, őszintén nem értem mire volt ez jó?! 8-9 napja nem beszéltünk, nem piszkáltam, nem írtam neki, semmi! Ő bezzeg instán likeolta az egyik képemet. Fel is szaladt a szemöldököm rendesen, de nem reagáltam rá semmit. Erre most letilt? Mi a franc folyik itt?! Miért kellett ez?

Ma mondjuk bejelölt egyik haverja ismerősnek, mert úgy van, hogy vele megyünk szerdán bulizni. De hát nagy dolog! Barátnőmért van oda! Ezen akadhatott ki? Vagy csak szimplán nem akarja már látni a pofám?Akárhogy is történt borzasztóan megbántott ezzel a húzásával. Az egy dolog, hogy letörölt, mintha nem is ismerne. Na de az, hogy még tilt is, mintha leprás lennék?Mindenesetre barátnőm megkérdezte haverját, hogy jönnek e akkor szerdán.. Gyorsan ráírtam a csávóra, hogy M.-et ne hívja. Nem kell a fölösleges feszkó. Túl mérges vagyok most rá, hogy úgy viselkedjek, mintha nem tett volna semmit. Remélem azóta már megkérdezte a csávó tőle, hogy jön e. Most meg megírja neki, amire megkértem. M.-et ne hozza! Érezze a törődést. Basszameg. Sikerült úgy beletaposnia a lelkembe, hogy nem is beszéltünk. Mi van a pasikkal?Ettől függetlenül rohadtul kíváncsi vagyok mi lesz szerdán.

Meg a hét hátralévő napjain. Atya ég már most félek. Valahogy pont úgy alakult a szerdai napomtól, hogy konkrétan minden nap inni fogok. Megpróbálok kultúráltan, nem totál lerészegedve szórakozni. Máskülönben nem bírnám az azt követő napokat. Meg amúgy is, mi értelme a piálásnak, meg a bulinak, ha nem is emlékszünk a dolgokra? Arról nem is beszélve, hogy halál gáz ha 1 csaj teljesen szétcsapja magát. Nem mondom, velem is fordult már elő párszor, de nem volt tervbe véve soha. Fáradtan elszámoltam magam, nem bírtam annyira mint szoktam. Máris megvan a baj. Egyszer szerintem raktak is valamit a poharamba mert kiesett legalább 5 óra az életemből. Akkor viszont M.-el voltam egész este, nem történt baj. Szerintem csak tesztelni akartak a dealerek valami drogot. Elég para. SOSE HAGYJÁTOK ŐRIZETLENÜL A POHARATOKAT! Én se tettem, úgy tették bele, hogy a kezemben volt a pohár. Igen, manapság erre is muszáj figyelni.

Erről az estéről szeretnék majd bővebben írni, elrettentő példának jó lesz szerintem.

Photo by Bruno Pisani

Chaper 5 - Riadó!

2016.10.07. 14:42, Oliv

Megfogadtam, hogy ha nincs miről írnom, nem is fogok bejegyzéseket szerkesztgetni. Ki olvasna szívesen a semmiről, most őszintén?

Az utóbbi pár napban meg tényleg nem történt velem semmi egetrengető. Sokszor még ki se mozdultam a lakásból, mert a tegnapi órára készültem nonstop. Kívéve amikor nem.

Rendben, szerdán feljött hozzám T., hogy együtt tölthessük az estét. Csináltam is finom vacsit. Sült kacsacomb, krumplipüré és saláta. Békésen vacsoráztunk este 9 körül, amikor is megszólalt az épületben a tűzjelző. Fülsüketítő szirénázás, a ház elszívó berendezésének a zúgása, és pár meglepődött kiabálás valamelyik szintről. Konkrétan megállt a villa a kezünkben, és nagy szemekkel bámultunk egymásra. Tűz lenne? Na és vajon hol? Mi a 8. emeleten vagyunk, a ház meg 9 szintes. Akkor csak alattunk lehet valahol. Lejutunk egyáltalán? Csupa bíztató gondolat. Már beköltözésem során is volt pár tűzriadó mert új épület, tesztelni kell a rendszert. Ez most más volt, nem próbariadó. A vérnyomásom egyből az egekbe szökött, a szívem majd’ kiugrott a helyéről. Az ijedtségem ellenére – bevallom őszintén – lelkesedéssel vegyülő izgalmat is éreztem. Elég bolond katasztrófaturista hírében állok. Végre történik valami izgalmas a nyomorúságos kis hétköznapjaimban. Egy új élménnyel gazdagodom, amit majd mesélhetek a jövőben a gyerekeimnek. Elmondhatom magamról, igen, jóanyátok már látott tűzesetet. Elég szadistának tűnhet, és az is tudom. Hisz aki már átélt tényleg ilyet, annak korántsem esik jól, hogy ilyeneket mesélhet. Na mindegy.. Fura vagyok.

Szóval miután felébredtünk a sokkból, megfogtuk a cuccunkat és indultunk is le. A folyosón szembejött velem az egyik másik lakó, de ő elég lazának bizonyult. Kilépett egy lépést a lakásból, körülnézett, majd visszament a lakásba. Jól tolod haver! A liftek közül egyik se működött, tűz esetén ezeket amúgy is tilos használni! Indultunk le a lépcsőházban. Valami idióta barom állat ott is elkezdett kiabálni, komolyan megijedtem. Lent szembe találkoztunk az egyik biztonságiőrrel aki futott fel a lépcsőn, kérdeztük, mi a jó franc van? „Ő nem tudja, most megy körülnézni” Remek!

Ennyi embert még életemben nem láttam egyszerre a házból egyébként. Már kezdtem pedig azt hinni, csak én lakom itt. T.-vel körbejártuk az épületet, nem e látunk füstöt, de semmi. Közben a tűzoltók is megjöttek. A sziréna pedig elcsöndesedett.

Jó rendben nincs füst, deee mondom a másik oldalt innen nem látjuk! Irány a kerthelyiség, onnan is nézzünk körül. A lift még amúgy se működik, a 8.-ra én meg nem fogok felsétálni. Kertből se lehetett látni semmit. Óóó, jó, ez csak vaklárma volt. Ismét találkoztunk a biztonságiőrrel, azt mondta nincs gond, csak valami meghibásodott. Azért kellően rám hozták a frászt a drágák.

Miután visszamentünk a lakásba, még vagy két óráig zakatolt a szívem, nem bírtam lehiggadni. Azért izgi volt, csak az a sziréna ne lenne ilyen vészjósló.

Csütörtökön egész nap gőzerővel tanultam, próbáltam mindent befejezni a délutáni órákra. Úgy éreztem teljesen el vagyok maradva, ezért inkább ráírtam osztálytársaimra. Mindig ezt csinálom ha le vagyok maradva. Rájuk írok, hogy megnyugtassanak, ők se tartanak sehol. Végül kiderült, nem is vagyok elmaradva, és az anyagok se lettek olyan rosszak, mint amire számítottam. Az osztályban viszont 9 emberből 4-en betegek voltunk. Nagyon remélem nem kaptam el valakitől, és nem leszek megint beteg, mert nekem ez már a vége. Most már csak náthás vagyok, és kicsit köhögök. Nem áll fenn a veszély, hogy esetleg a ravatalozóban kötnék ki. Halleluja!

A mai napot ünnepélyes keretek között töltöm; semmit se csinálok! Reggel is addig aludtam ameddig akartam és borzasztóan jól esett. Egy valami árnyékolja talán be az örömömet. Takarítanom kéne.

Ki megy egyébként a glamour napokra? Biztos hatalmas sorok lesznek/vannak, ennek ellenére idén bevállalom ezt az apró negatívumot. Holnap délutántól megtaláltok az aréna plázában. Juhééé! Vásárlás után pedig – mint aki jól végezte dolgát – T.-vel beülünk egy filmre a VIP moziban, ahol jól becsiccsentek a pezsgőtől és bekajálok szendvicsekből sütikből és popcornból. Nem is tudnék jobb levezetést találni vásárlás utánra. Egyébként az Idegpályát nézzük, amire már hónapok óta nagyon kíváncsi vagyok. Egy valamitől félek a filmet illetően, a szerelmi száltól. Mi a jó büdös francért kell minden tetves filmbe rakni szerelmi szálat?! Annyira rühellem. Nagyon nagyon ritkán viselem el az ilyeneket filmekben és könyvekben. Szeretem a romantikát de azokat magam akarom megélni, nem pedig egy kitalált forgatókönyv által bemutatott szarra csorgatni a nyálamat. Arról nem is beszélve, hogy az ilyenek miatt lesznek irreális elvárásaink a férfiakkal szemben. 

Chapter 4 - Régi/új barátság

2016.10.04. 16:48, Oliv

Mint ahogy sokakat másokat, engem is letámadt a nátha. Fujjj de utálom. Próbálom teázással, pihenéssel, és sok vitaminnal elmulasztani. Remélem ez nem annak a jele, hogy be is fogok lázasodni. Nincs kedvem ehhez megint. Tény, jól esne most egy kis kényszerpihenő, de mióta egyedül lakom, próbálok tényleg nem beteg lenni. Mert akkor aztán mi lesz? Nincs már itt anyuci, hogy főzzön nekem finom forró levest, és aki hozza a könyveket, hogy ne unatkozzak. Ehelyett mindjárt áthúzom magam a boltba - mint 1 élőhalott zombi – hogy vehessek a teámba citromot és keressek zacskóslevest. Kint esik, és undorító idő van. Na igen, ilyenkor utálom az őszt. Pedig most lesz a szülinapom is, nem is beszélve a Halloweenről.

Ráadásul szülinapom idén szombatra esik, utána héten meg végig szünetem lesz a suliban. Na jó, talán mégse hangzik olyan rosszul ez az október. Egyébként az a tervem szülinapomkor, hogy hétvégén iszogatás, még nem tudom kikkel. Hétköznap pedig irány London, vagy Prága. Vagy mindkettő? Nincs is jobb elszakadni a sok idióta közül akik nap mint nap körbe vesznek, hogy egy kis búfelejtő shoppingba és bulizásba fojtsam bánatomat. Egyik legjobb barátnőm valószínűleg addigra már kint fog élni Londonban, szóval meghívatom magam. Már bele is ment. Prágában pedig lakik másik barátnőm akit még Rómában ismertem meg tavaly nyáron, és aki idén nyáron nálam volt egy hetet Pesten. Rá még rá kell majd írnom. Van egy olyan érzésem, hogy örülni fog nekem. Igazából teljesen mindegy hova fogok menni, csak el innen! Jó messze T.-től és M.-től!

Egyébként bal oldalt, a kis mini leírás alatt találhatjátok a galériát, ahova már fel is töltöttem pár fotómat. Majd még rakosgatok fel többet is idővel. Remélem tetszenek.

Tegnap rám írt egy nagyon rég nem látott barátnőm, aki nem mellesleg a névrokonom is. Már legalább 2 éve nem beszéltünk, mert anno, akkori páromat, T.-t leszólta valami miatt. Ehhez nem volt joga, így megszakítottam vele a kapcsolatot. A szerelmünket csak mi szidhatjuk! Legalábbis nálam ez van a szabálykönyvben. Volt már, hogy rám írt, békejobbot nyújtva, de nem igazán foglalkoztam vele. Egészen tegnapig. Ironikus, mert még soha nem találkoztunk hosszú ismeretségünk során, de nagyon sokáig ő értett meg a legjobban. Legalább 6 éve ismerkedtünk meg, a Wow-on, és egyből barátnők lettünk. Csak egy bökkenő volt. Én nyugat Mo-n laktam/lakom, ő pedig kelet. Tegnap azonban megtudtam, hamarosan költöznek Pestre anyukájával. Juhúúú. Végre valaki aki megért, és épp olyan retardált is, mint én. Nem szabad haragot tartani örökké.

Legalább fél2ig beszélgettünk este. Átbeszéltük, hogy mennyire töketlenek lettek a pasik, már elvárják, hogy mi rohanjunk utánuk. Nem csak én vagyok ezen az egészen kiakadva. Valamiféleképp ez megnyugtató. Elmeséltem neki M.-et, hogy mi történt. Képletesen de fogta a fejét. „Ekkora verebet, jól pofán kéne b@szkodni!” Szívemből szólt.

Keresnem kell egy normális pasit, de azért őt még pofára fogom ejteni egyszer. Ismeretségünk alatt végig mellette álltam, és ezt érdemlem? Kétlem. Kb minden barátnőm szerint fogja még ő a talpamat nyalni. Alig várom, hogy eljöjjön ez a pillanat. Nagy pofára esés lesz szegénykémnek. Már szinte sajnálom, de csak szinte.

Jövőhéten jön hozzám barátnőm, még egy utolsót bulizni a pesti éjszakában, mielőtt még itt hagy, és elutazik Londonba. Elvileg jön velünk M.-t haverja is, szóval gyanítjuk, hogy maga M. Is megjelenik. Nagyot kell villantanom. Fájjon neki mit veszített. Ez a trükk már egyszer nagyon is bevált. Miután először eldobott, instán elkezdtem posztolni a fotókat. Persze ne gondoljatok bele semmi durvát, szimpla selfiek, mintha jól lennék, nem gondolnék rá. A legtöbb régi fotó amiket megcsináltam, csak sose használtam fel. Rá egy hétre rám is írt, hogy hibát követett el, és a szíve szakad meg ha ránéz a fotókra. Most is pontosan ugyan ezt csinálom. Vigyorgós selfiek, az előbb egy fotó, a mamámtól kapott virágcsokorról. Amiről persze azt gondolja, egy pasitól kaptam. Névnapomkor is rám írt a virág miatt, hogy T.-től kaptam? Szétcseszi a féltékenység. Az nekem csak jó. Ha ő játszadozott velem, én miért ne tehetném ezt meg fordítva? Ha a szükség úgy hozza, át kell menni szívtelen rohadékba.  

Chapter 3 - Nem így terveztem...

2016.10.02. 11:40, Oliv

Ezt az egész hétvégét nem így terveztem. Már egész héten vártam, hogy végre hazamehessek, kipihenhessem magam, szombat este pedig fantasztikus képeket készítsek a tejútról. Ehelyett mi volt? Szombat reggel anyám telefonja keltett, hogy most már húzzak haza mert mennénk ebédelni. Oké mondom, majd vasárnap kialszom magam. Nagy nehezen életet leheltem magamba és elindultam megpakolva cuccokkal a vasútra. Bőrönd, laptop, fényképezőgép, fényképező állvány. Mint egy málhás szamár. Neem baj, majd a vonaton leülhetek kicsit. Én naív! Az volt az egyik oka, amiért nem péntek este indultam mert olyankor mindig tömve vannak a vonatok, én meg rühellek állni. Beért a vonat és mit ad isten, dugig volt. Kb 3-an jutottunk arra a sorsra, hogy az ajtóban álltunk, de én ezalatt a 45 perc alatt úgy felcsesztem az agyamat... Tele volt az a rohadt kocsi életerős férfiakkal akik végig engem bámultak. Átadni a helyet?! Ugyan kérlek.. Az már eszükbe se jutott. Vasútról egyből ebédelni mentünk, egy étterembe ami golfpálya mellett van. Ott egész jó volt, mamám is jött velünk. A kaját mondjuk nem tudtam megenni mert lassan 1 éve van fogszabályozóm, és most megint raktak be + tartozékokat, aminek köszönhetően nem tudok rágni. Ebből is totálisan elegem van. Még 2 évig fent lenne ez a fos, de úgy döntöttem le fogom vetetni. Nem ér ennyit az egész. Nem is csak a kajálásról van szó, sok más negatív vonzata van ennek az egész procedúrának - mint az ára is – de ebbe nem mennék most bele.

Gondoltam 2 fogás között elmegyek kicsit fotózni, lőttem is pár képet. Aha.. Délben fotózni? Pfff.. Rossz fényviszonyok, csak időpocsékolásnak bizonyult.

Este aztán elmentünk T.-vel csillagokat fotózni, már ezt vártam nagyjából 1 hete. Szerencsénk volt mert hideg se volt annyira, és az ég is tiszta volt. Nagyjából 2 órát voltunk kint a puszta közepén és csak kattintgattam. Nagyon nagy reményeket fűztem a dologhoz. Izgatottan dugtam rá a gépre a fényképezőt itthon.. Az összes kép totális katasztrófa lett. Mind kuka. Még azért megpróbálok kihozni valamit belőlük Lightroomban, meg Photoshopban, de hát pff. Pedig már vagy 100 videót megnéztem a témában, leírásokat olvastam róla. Tényleg mindent megtettem. Nem értem miért lettek ilyen rosszak.

Fotózás után elmentünk kebabozni, az se volt jó. T. Elfelejtette, hogy én csak csirkével eszem meg, a zöldség nem volt benne friss, és el se tudtam rágni a fogaim miatt.

Reggel már 7-kor felkeltem magamról, de úgy voltam vele, nem baj, megpróbálok tovább aludni. Sikerült is, tök jó volt. Végre talán kipihenem magam? Erre kb fél9kor arra keltem, hogy bátyám ugrál az ágyamon. Na mondom takarodj! Az egész napom totál szét van barmolva. Hagyjon mindenki békén!

Igazán vége lehetne ennek a hétvégének mert idegbajt fogok kapni.

M. húga megint nézegette az instámat, ez is elszomorít, mindig eszembe jut az a barom. Pedig egész jól betartottam a fogadalmamat miszerint ; „ne nézegesd se az fb-jét se instáját”. Ennyit erről. Vajon rám fog még írni valaha? Kétlem. Ennek ellenére én hülye még mindig reménykedem. Miért mondta, hogy fontos vagyok neki? Vagy legutóbb amikor találkoztunk azt, hogy imád? Vagy névnapomon miért vitt el kiállításra? Ez így annyira gáz. El kéne engednem! Ha viszont bármikor rám írna, tudom mit tennék, és az nem az elengedés jele. Visítva örömködve ugrálnék körbe a lakáson és onnantól az egész napom tök jó lenne. Pedig el kéne küldenem a francba. Egészen addig amíg ez az örömködős visongatós állapot fennáll, nem engedtem el. Ma már tovább fogom írni az előzménystoryt, hisz így nem sokat értetek a dumámból ha erről írok... :)

 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre    *****    Egy asztrológiai elemzés,sok segítséget ad,életünk megtervezéséhez,rendeld meg és küldök egy 3 éves éves elõrejelzést is    *****    Szeretne leadni felesleges kilókat? Szeretné méregteleníteni és tisztítani szervezetét?Csatlakozzon a programhoz még ma!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, kezd az évet azzal, hogy belenézel, én segítek értelmezni amit látsz. A saját akaratod dönt!