Milyen ironikus! Két emberen járt az eszem már több hete, nem tudtam dönteni ki lenne a helyesebb döntés. Igazából tudtam, csak nem az eszemre hallgattam, inkább a szívemre. Sőt, ha jobban belegondolok egyiküket se kéne választanom. Mondom a szitut; az egyik az exem, akivel 3 és fél évig voltunk együtt. Exet választani sose okos döntés, nem? Nem tudom még sose voltam ilyen helyzetben. A másik pedig egy pasi, aki baromi helyes, (sajnos ezt tudja is magáról) majdnem megszereztem, bár nem az a típus akit bemutatnék a szüleimnek. Viszont már nem aktuális, kikosarazott. HÁTEZHÜLYE! Hosszú story komolyan, az egész július végén kezdődött amikor nyaralni voltam a szüleimmel. Exemmel pedig júniusban mentünk szét, viszont a mai napig összejárunk. Ami nem helyes, nagyon nem, de egyszer élünk basszus.

Legyen most már viszont nevük is az illetőknek. Gondolkoztam, új név kéne nekik, de az annyira fura lenne. Így csak kezdőbetűket fogok használni. Exemet nevezzük T.-nek, a kis mocskot aki kikosarazott pedig M.-nek. Így talán már nem lesz akkora katyvasz a történet.

Nem fogom tudni egy bejegyzésben leírni az egész történetet, túl hosszú lenne ahhoz, de kezdésnek megfelel az eleje. Ameddig jutok, ezt még meglátjuk.

T.-vel 3 és fél évig voltunk együtt, aminek az eleje csodás volt, mint minden normális kapcsolatban. Azonban egy együtt töltött nyár után - egy 4 hónapos kapcsolatot hátrahagyva – kiutaztam Miamiba fél évre, nyelvet tanulni. Azt gondoltuk menni fog a távkapcsolat – ami bármennyire is meglepő lett még számunkra is – sikerült. Nem mondom, hogy nem voltak durva vitáink, és azt sem, hogy ha még kint maradok 2 hetet, együtt maradunk. Szóval csodával határos módon túlélte a kapcsolatunk. Mármint azt hittük, miután hazajöttem. Hogy lehettünk ilyen naívak? Többet voltunk külön mint együtt! Onnantól kezdve teljesen más irányt vett a kapcsolatunk és rengeteget veszekedtünk. Hol az egyikünk, hol a másikunk kattant be és csinálta a cirkuszt. Miután már több mint 1 éve voltunk együtt – így utólag rájöttem – ráuntam erre az egész kapcsolat dologra. Eleve hobbijaim közé tartozik mások manipulálása, és a fejükbe látás. Pasikkal előszeretettel játszottam el azt, hogy hiába nekem kellettek, elhitettem velük előbb vagy utóbb, hogy én kellek nekik. Onnantól kezdve meg már ők tepertek, és nem én. T.-vel is ezt csináltam az elején, és tök jól működött.

Viszont mivel kapcsolatban voltam, így meg nem fogok elkezdeni pasizni, kellett találnom valami más elfoglaltságot. Ezért is kezdtem el állandóan veszekedni vele, mert most már azt játszottam, hogy bármekkora szart csinálok, előbb utóbb én jöjjek ki győztesként a vitákból. Manipulatív kis dög vagyok mi? Jah, tudom... Mind ezek ellenére higgyétek el, szerettem, és a mai napig is szeretem! Csak bennem van ez az érzés, hogy nem akarok unatkozni. Rendszeresen vagyok színpadias, hisztizek, mintha szappanoperában lennék, és otthagyom a másikat az utca közepén csak azért, hogy utánam jöjjön az illető. Túl sok filmet nézek.. Persze kettőn áll a vásár, nem csak az én hibám volt a szakításunk. Ő is hibázott elég sokat. Többek között sokszor hazudott nekem. Emiatt pedig már nem tudtam bízni benne. Januárban aztán elkezdtem másokkal is beszélgetni – amiről tudtam – ez itt a kapcsolatunk vége, ezt így nem lehet tovább folytatni. Onnantól kezdve hol szakítottunk, hol ismét összejöttünk. Ezt egészen júniusig húztuk amikor is bedobtam a törülközőt végleg. (Azt hiszem, végleg) Szakítottunk, de mégis a mai napig beszélgetünk, és ha találkozunk, úgy teszünk mintha még együtt lennénk.

Júliusban aztán - amikor elmentünk nyaralni szüleimmel 2 hétre Horvátországba – rám írt instagrammon egy pasi, M. Nekem nagyon kevés pasi tetszik meg, borzasztóan válogatós vagyok, de uram isten. Ennyire jóképű pasit még sose láttam. Kedves volt és értelmes, illedelmes, szóval minden. Abban a 2 hétben amíg kint voltam, csak írásban beszélgettünk. Aztán miután hazamentem, Csehországból jött hozzám egy nagyon kedves barátnőm egy hétre. Úgy tűnt ekkor se fogunk tudni találkozni. Azonban egyik nap úgy döntöttünk barátnőmmel, elmegyünk bulizni. Gondoltam miért is ne? Rá is írtam M.-re, nincs e kedve csatlakozni. Atya ég, hát még élőben is borzasztóan helyes volt. Szőkésbarna haj, kék szem, 195cm magas izmos vállak. Egyszóval tökéletes. Nem sokat tudtunk kommunikálni az este, mivel nekem barátnőm révén angolul kellett beszélnem, ő meg mint kiderült, nem igazán tud angolul. Ennek ellenére nagyon jól elvoltunk, egész este táncoltunk nevettünk, hülyéskedtünk. Barátnőm, ha jól vettem ki a szitut, cukkolta, hogy úgyse mer lesmárolni. Mondanom se kell, de le mert.. Onnantól kezdve egész este egymás nyakán lógtunk és jajj. Egyik legjobb estém volt. Hazafele metroval mentünk, amin közben barátnőm kicsit rosszul lett a túl sok pia miatt, szóval nekem kellett hazáig támogatnom. Emiatt kb elbúcsúzni se volt időnk M.-el. Még utólag meg is jegyezte, az elköszönős csókot hiányolta.

Most eddig bírtam írni a történetet, muszáj lenne tanulnom még kicsit a délutáni vizsgámra. Majd később folytatom. Szép napot nektek!