Mint ahogy sokakat másokat, engem is letámadt a nátha. Fujjj de utálom. Próbálom teázással, pihenéssel, és sok vitaminnal elmulasztani. Remélem ez nem annak a jele, hogy be is fogok lázasodni. Nincs kedvem ehhez megint. Tény, jól esne most egy kis kényszerpihenő, de mióta egyedül lakom, próbálok tényleg nem beteg lenni. Mert akkor aztán mi lesz? Nincs már itt anyuci, hogy főzzön nekem finom forró levest, és aki hozza a könyveket, hogy ne unatkozzak. Ehelyett mindjárt áthúzom magam a boltba - mint 1 élőhalott zombi – hogy vehessek a teámba citromot és keressek zacskóslevest. Kint esik, és undorító idő van. Na igen, ilyenkor utálom az őszt. Pedig most lesz a szülinapom is, nem is beszélve a Halloweenről.

Ráadásul szülinapom idén szombatra esik, utána héten meg végig szünetem lesz a suliban. Na jó, talán mégse hangzik olyan rosszul ez az október. Egyébként az a tervem szülinapomkor, hogy hétvégén iszogatás, még nem tudom kikkel. Hétköznap pedig irány London, vagy Prága. Vagy mindkettő? Nincs is jobb elszakadni a sok idióta közül akik nap mint nap körbe vesznek, hogy egy kis búfelejtő shoppingba és bulizásba fojtsam bánatomat. Egyik legjobb barátnőm valószínűleg addigra már kint fog élni Londonban, szóval meghívatom magam. Már bele is ment. Prágában pedig lakik másik barátnőm akit még Rómában ismertem meg tavaly nyáron, és aki idén nyáron nálam volt egy hetet Pesten. Rá még rá kell majd írnom. Van egy olyan érzésem, hogy örülni fog nekem. Igazából teljesen mindegy hova fogok menni, csak el innen! Jó messze T.-től és M.-től!

Egyébként bal oldalt, a kis mini leírás alatt találhatjátok a galériát, ahova már fel is töltöttem pár fotómat. Majd még rakosgatok fel többet is idővel. Remélem tetszenek.

Tegnap rám írt egy nagyon rég nem látott barátnőm, aki nem mellesleg a névrokonom is. Már legalább 2 éve nem beszéltünk, mert anno, akkori páromat, T.-t leszólta valami miatt. Ehhez nem volt joga, így megszakítottam vele a kapcsolatot. A szerelmünket csak mi szidhatjuk! Legalábbis nálam ez van a szabálykönyvben. Volt már, hogy rám írt, békejobbot nyújtva, de nem igazán foglalkoztam vele. Egészen tegnapig. Ironikus, mert még soha nem találkoztunk hosszú ismeretségünk során, de nagyon sokáig ő értett meg a legjobban. Legalább 6 éve ismerkedtünk meg, a Wow-on, és egyből barátnők lettünk. Csak egy bökkenő volt. Én nyugat Mo-n laktam/lakom, ő pedig kelet. Tegnap azonban megtudtam, hamarosan költöznek Pestre anyukájával. Juhúúú. Végre valaki aki megért, és épp olyan retardált is, mint én. Nem szabad haragot tartani örökké.

Legalább fél2ig beszélgettünk este. Átbeszéltük, hogy mennyire töketlenek lettek a pasik, már elvárják, hogy mi rohanjunk utánuk. Nem csak én vagyok ezen az egészen kiakadva. Valamiféleképp ez megnyugtató. Elmeséltem neki M.-et, hogy mi történt. Képletesen de fogta a fejét. „Ekkora verebet, jól pofán kéne b@szkodni!” Szívemből szólt.

Keresnem kell egy normális pasit, de azért őt még pofára fogom ejteni egyszer. Ismeretségünk alatt végig mellette álltam, és ezt érdemlem? Kétlem. Kb minden barátnőm szerint fogja még ő a talpamat nyalni. Alig várom, hogy eljöjjön ez a pillanat. Nagy pofára esés lesz szegénykémnek. Már szinte sajnálom, de csak szinte.

Jövőhéten jön hozzám barátnőm, még egy utolsót bulizni a pesti éjszakában, mielőtt még itt hagy, és elutazik Londonba. Elvileg jön velünk M.-t haverja is, szóval gyanítjuk, hogy maga M. Is megjelenik. Nagyot kell villantanom. Fájjon neki mit veszített. Ez a trükk már egyszer nagyon is bevált. Miután először eldobott, instán elkezdtem posztolni a fotókat. Persze ne gondoljatok bele semmi durvát, szimpla selfiek, mintha jól lennék, nem gondolnék rá. A legtöbb régi fotó amiket megcsináltam, csak sose használtam fel. Rá egy hétre rám is írt, hogy hibát követett el, és a szíve szakad meg ha ránéz a fotókra. Most is pontosan ugyan ezt csinálom. Vigyorgós selfiek, az előbb egy fotó, a mamámtól kapott virágcsokorról. Amiről persze azt gondolja, egy pasitól kaptam. Névnapomkor is rám írt a virág miatt, hogy T.-től kaptam? Szétcseszi a féltékenység. Az nekem csak jó. Ha ő játszadozott velem, én miért ne tehetném ezt meg fordítva? Ha a szükség úgy hozza, át kell menni szívtelen rohadékba.