Azért míg írom a múltbeli eseményeket, foglalkoznom kell a jövővel is, nem? Ezt is megéltük, péntek este itthon ülök és a netet böngészem. Legtöbb esetben mostanában inkább jellemző rám, hogy valamelyik kocsmában ülök a haverokkal és már a 4x shotot döntöm le. Aztán a másnap az önutálat jegyében telik. Nem is tudom igazából miért, hiszen fiatal vagyok. Mikor ne szórakozzak ha most ne? Sokan esnek abba a hibába, hogy amikor még megtehetik, nem járnak el a barátokkal, stb.. Aztán amikor már 40 évesen a férjük/feleségük mellett fekszenek le minden este – rájönnek – hibát követtek el. Na persze, ez nincs kőbe vésve. Minden ember máshogy gondolkozik.

Nem mondanám, hogy nem lett volna programom, mert hívtak. Viszont tegnap óta kicsit furán érzem magam. T.-vel elmentünk még szerdán a Gellért-hegyre mert fotózni szerettem volna. Gondolom akkor fázhattam meg. Nagyon jól ismerem magam, ha ma elmentem volna inni, nem sült volna ki belőle semmi jó. Lerészegedés után tuti nem vettem volna vissza a kabátomat és heeellloo 2 hét betegség. Na azt nem köszi. Egyébként a mai vizsga amire annyira tanultam – dehogy tanultam – nem ment sehogy. Véletlenül a vizsgaidőpontot és a tanár óráját egy időre tették, ezért a tanárunk hazaküldött minket. Írni kell neki egy esszét egy adott korról és elküldeni emailben. Ezért paráztam ennyit?? Pedig már a világ összes szar kifogását kitaláltuk. Erről ennyit. Most is írhatnám azt az esszét de majd vasárnap, vagy hétfőn.. Tipikus én.

Azért se szabad lebetegednem mert úgy volt, holnap megyünk T.-vel valami puszta közepére ahol csillagokat fotózhatok. Eredetileg az volt a terv, már ma hazamegyek, de nagyon levert vagyok, meg lusta. Majd holnap reggel vonatra szállok. Ma amúgy is tele voltak a vonatok, nekem meg 1 csomó cuccom van. A fotós felszerelés, laptop, stb. Csak azt sajnálom, hogy nem alhatok vele. Mostanában 0-24 jár az agyam ezért már szinte csak akkor tudok elaludni ha mellettem van és fogja a kezem. Ironikus, tekintve, hogy már együtt se vagyunk. Hah. Mindegy.

Néhány jobban készült fotómat majd meg szeretném veletek is osztani a jövőben, eleve imádom a gyönyörű képeket. Sok profi fotós képét is fel fogom használni. Rajongok ezért a művészeti ágért. Nagyjából 1 éve vettem meg életem első fényképezőgépét, és a mai napig előveszem, amikor csak időm engedi. Egy hete pedig meg tudtam végre venni hozzá az első profi objektívet is. Szerelmes vagyok! Kinek kellenek pasik, most komolyan? Egy képet azért beszúrok így a bejegyzés végére. Tipikus Szabadság hidas unalmas kép, de akkor is az enyém. Egyébként nagyjából 1 éve járok egy művészeti suliba, de sajnos nem a fotós szakot választottam. Ha tehetném, és visszamehetnék az időbe, most már azt választanám. Ennek ellenére lehet, hogy jövőre a fotósokhoz is be fogok járni órákra. Jövőhét szerdán megyek megbeszélni az igazgatóval. Remélem összejön. 

Állandóan M.-n és T.-n gondolkozom. Bár M.-et már elveszítettem. Azt mondtam neki, soha többé ne keressen, de abban reménykedem, hogy nem fogja megfogadni, és mégis felkeres 1 szép napon. Barátaim szerint ez még nincs lezárva. És már volt is ilyesmire példa, nem egyszer. Ennek ellenére most úgy érzem, ez már végleges. Nem szabadna hinnem a tündérmesékben, kinőttem már belőlük. Ajjj azokból sose szabadna! Mikor lesz már előttem az a herceg aki mellett nincsenek negatív érvek? Life sucks

A fotóm: