Üdvözöllek kedves erre tévedt idegen! A nevem Oliv, ami nyilvánvalóan nem az igazi nevem, de most maradjunk mégis inkább ennél.

Azért indítottam ezt a blogot, mert már jó ideje elég jó kis terápiának gondoltam, ha éppen úgy voltam lelkileg. Pár hónapja zártam be a régi blogomat, amit lehet, hogy olvastál, de lehet, hogy nem. Miért zártam be? Több oka is volt! Észrevettem magamon a blogolás negatív hatásait. Miről beszélek? Arról, hogy egyre több olvasóm volt, ezáltal inkább írtam a látogatottsági számnak, mintsem, hogy jobban legyek. Hülyén hangzik mi? Szerintem is. Ennek ellenére sokan esnek ebbe a hibába.

A másik oka, az akkoriban lezajló szakításom ami miatt se időm se energiám nem volt írni. Ráadásul exem tudott a blogomról, így értelmét vesztette az egész. Nem írhattam őszintén az érzéseimről, mert azokat ő is olvasta. Ezt persze nem akartam.

Ezek az okok vezettek idáig, az új blog nyitásáig. Új név, új oldal, tiszta lap. Nem fogok hazudni, nem köntörfalazok. Leírom ami történik és amit gondolok. Sokszor fogtok egy önző dögnek tartani, de most komolyan; kinek nincs egy rossz oldala? Aki azt mondja „nekem”, az hazudik!

Hetek óta nem tudok rendesen aludni, ezáltal tanulni se amibe már beleőrülök. A blog emiatt is kell. Hátha, ha majd kiírom magamból a bajaimat, végre nyugodtan fogok tudni aludni. Mindent meg akarok próbálni, még mielőtt bemegyek a patikába és veszek valami lónyugtatót.

A leírt storyk mind igazak lesznek, talán a nevek azok, amik változni fognak. Ezt még nem gondoltam ki 100%ig. Nem fogok megosztani személyes képet, információt, vagy bármi mást ami hozzám köthető. Két információt osztok meg veletek; 22 éves vagyok, és Budapesten tanulok. Még a szülővárosom se fedném fel, maradjunk mondjuuk Várpalotában. Az megfelel.

Lehet utálni, lehet imádni, ezt majd ti döntitek el! Megpróbálok aludni, mert holnap, azaz ma, tanulnom kéne egy esedékes vizsgámra, aztán rátok zúdítom az információ hullámot. Ajaj, aki követni bírja, le a kalappal! Puszi